Szia mindenki, üdv az oldalamon, örülök, hogy betévedtél. Dóri vagyok és akkor én így - in medias res -, el is kezdeném azt, amire tulajdonképpen számítottál.
Gondolom nem újdonság ha azt mondom, hogy Quentin Tarantino a maga stílusával és abszurditásával egyértelműen korunk egyik legkiemelkedőbb filmipari alkotója. Ahhoz, hogy ezt a filmet (vagy bármelyik másik filmjét) meg tudd érteni, először meg kell "birkóznod" az ő gondolatmenetével, vagy legalább csak nagyjából kapiskálni, a "mit, mikor, miért"-et.
A történet felépítése, a jelenetek részletessége, a párbeszédek, az egyedi és kiszámíthatatlan karakterek és a vizuális esztétika teszi teljessé az összes Tarantino művet, beleértve a mostanit is...Részben.
A sztori tömören, spoliermentesen annyi, hogy egy állástalan színész (Rick Dalton / Leonardo DiCaprio) és kaszkadőre, egyben (egyedüli) barátja (Cliff Booth / Brad Pitt) próbál boldogulni Hollywood folyamatosan megújuló világában.
Kevésbé röviden pedig valahogy így hangzana:
Ez a film méltón volt 2019 egyik legjobban várt filmje. Az, hogy a történetnek nem volt különösebben egy határozott cselekménye, lehet pozitívum- és negatívumként is felfogni.
Rick Dalton egy tehetséges, de alkoholt nem megvető színész, akinek a legjobb napjait már csak a visszapillantó tükörben láthatjuk. Ahhoz, hogy színészként folytatni tudja karrierjét a leáldozó western idejében, kénytelen az olasz spagettiwesternig "süllyedni". A forgatások alatt is meggyűlik a baja az itallal, elfelejti a szövegét. Párszor. Sokszor. Az önbizalma, csakúgy, mint a dadogása, egyre rosszabbá válik.
Rick Dalton egy tehetséges, de alkoholt nem megvető színész, akinek a legjobb napjait már csak a visszapillantó tükörben láthatjuk. Ahhoz, hogy színészként folytatni tudja karrierjét a leáldozó western idejében, kénytelen az olasz spagettiwesternig "süllyedni". A forgatások alatt is meggyűlik a baja az itallal, elfelejti a szövegét. Párszor. Sokszor. Az önbizalma, csakúgy, mint a dadogása, egyre rosszabbá válik.
A rejtélyes múltú, állítólagos feleséggyilkos Cliff Booth volt Rick mindenese, akinek barátja leépülő karrierjéhez hasonlóan nem nagyon akad munka Hollywoodban, senki sem akarja alkalmazni, részben a feleségével kapcsolatos pletykáknak köszönhetően. Amikor Rick a híres rendező, Roman Polanski és felesége, Sharon Tate mellett vesz házat, abban reménykedik, hogy majd a jó szomszédságnak köszönhetően az élete újra egyenesbe jön. Azért a sztoriból ne hagyjuk ki azt a fontos dolgot, hogy '69-ben játszódik, augusztusban, Hollywoodban.
Ha esetleg ez nem mond semmit -SPOILER.
Ha esetleg ez nem mond semmit -SPOILER.
Persze a filmet ugye valóság ihlette, de a fontos itt nem a valóság szó, hanem hogy IHLETTE.
Ez is, mint a többi Tarantino film, tele van hatalmas nevekkel, és az ember márcsak ezért is kiváncsi lesz rá. A történet olyan, mint egy napraforgó, amelynek a szirmai, a történetszálak, egymástól függetlenül ott ékeskednek, majd ahogy közelítünk a termés (közepe) felé, ezek a szálak egybeforrnak és ott érjük el a csattanót. Tarantino ízlésesen és elegánsan taglalja a város ellentmondásait és kettős normáit, miközben időt szán arra (nem is keveset), hogy két főszereplőjét a sajátos módján felépítse. Bár a film elég terjedelmes, ajánlott nagyon figyelni a részletekre, mert ezek alapján tudjuk később értelmezni a szereplők tetteit, és a tetteik miértjét.
Ahogy már említettem, a történetnek (szerintem) nincs egy egyértelmű síkja, lényege, amelynek segítségével ki tudnád emelni a legfontosabb részt/részeket. És számomra az, hogy a film majdnem 3 órás volt annyiból volt negatív, hogy ez nem egy na most nekiülök és megnézem darab, erre rá kell hangolódni. Ha csak úgy nézed meg, hogy hááát nem volt más, jó lesz ez, akkor nem biztos, hogy élvezni fogod.
Összegezve, ennek a tökéletlen hollywoodi mesének nagy része élvezetes, sok emlékezetes elemmel, és végső soron elengedhetetlen a filmrajongók számára.
Ez is, mint a többi Tarantino film, tele van hatalmas nevekkel, és az ember márcsak ezért is kiváncsi lesz rá. A történet olyan, mint egy napraforgó, amelynek a szirmai, a történetszálak, egymástól függetlenül ott ékeskednek, majd ahogy közelítünk a termés (közepe) felé, ezek a szálak egybeforrnak és ott érjük el a csattanót. Tarantino ízlésesen és elegánsan taglalja a város ellentmondásait és kettős normáit, miközben időt szán arra (nem is keveset), hogy két főszereplőjét a sajátos módján felépítse. Bár a film elég terjedelmes, ajánlott nagyon figyelni a részletekre, mert ezek alapján tudjuk később értelmezni a szereplők tetteit, és a tetteik miértjét.
Ahogy már említettem, a történetnek (szerintem) nincs egy egyértelmű síkja, lényege, amelynek segítségével ki tudnád emelni a legfontosabb részt/részeket. És számomra az, hogy a film majdnem 3 órás volt annyiból volt negatív, hogy ez nem egy na most nekiülök és megnézem darab, erre rá kell hangolódni. Ha csak úgy nézed meg, hogy hááát nem volt más, jó lesz ez, akkor nem biztos, hogy élvezni fogod.
Összegezve, ennek a tökéletlen hollywoodi mesének nagy része élvezetes, sok emlékezetes elemmel, és végső soron elengedhetetlen a filmrajongók számára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése